Ugrás a fő tartalomra

Fanfiction


A fanfiction egy olyan tág téma, amit mindenképpen szerettem volna érinteni ebben a blogban, de már most, a bejegyzés kezdetekor érzem, hogy még vissza fogok rá térni.
Aki nem ismeri, a fanfiction egy ismert regény, film, stb. alapján írt rajongói történet, és elképesztően népszerű és sajnos elképesztően alulértékelt műfaja az internetnek. Én akkor ismerkedtem meg vele, amikor először felbukkantam itt a neten egy Gyűrűk Ura rajongói oldallal, és azóta nem volt megállás, én is írni kezdtem.
Miért jó a fanfiction?
1) Tanulhatsz belőle. A fanfiction rengeteg lehetőséget hordoz magában, hogy kifejezd magad, de ugyanakkor szolgáltat egy szöveget, cselekményt, karaktergárdát is, amihez viszonyíthatsz. Például ha egy híres író művéből merítesz, megfigyelheted a könyvében, ő hogyan készít leírást vagy párbeszédet, és megtanulva a trükköket te is jobbá teheted írásaidat, de akár tanulhatsz belőle cselekményvezetést, vagy létrehozhatsz egy új karaktert is a történetben lévők képére. A másolás ebben az esetben tanulás, az írói eszközök bővítése egy már megalkotott világban, nem pedig lopás. Nem kell szégyellni.
2) Lehetsz kreatív. Amikor az ember saját regényt ír, mindent neki kell kitalálnia, és időbe telik, míg teljesen a sajátjának érzi a világot. Én többek között ezért is fordultam vissza A Gyűrűk Urához az utóbbi időben, mert szükségem van arra, hogy legyen egy kis mozgásterem, amikor a kreatív ötleteim ömleni kezdenek. Középfölde világa nem ment sehova, mióta egy saját regényt írtam, még mindig ismerem, és még mindig megvan az az örömöm, mikor kinyitom a regényt, hogy hazaértem. És hol lehet az ember igazán kreatív, ha nem az otthon kényelmében?
3) Változtathatsz. Persze minden példám A Gyűrűk Ura körül forog, de gyakorlatilag akármi másról is írhatunk vagy találhatunk fanfictiont - még azokról a történetekről is, amiket nem szeretünk. Mi van akkor, ha nekem nem tetszik a Harry Potter vége, és el akarok játszani egy másik befejezéssel? Megnyitom a wordöt, és már neki is látok, de az sem lehetetlen, hogy pár perc kereséssel találok egy fanfictiont, ahol még az enyémnél is jobb ötletekkel rukkolt elő a szerző.
4) Közösséget építhetsz. A művészetre általában is igaz, de az ilyen mostoha körülmények közt létező műfajoknál végképp így van: nagy barátságok szövődhetnek akár magyar, akár nemzetközi szinten is.
Mi a baj a fanfictionnel?
Amennyire jó a fanfiction, annyi kérdés is felmerül vele kapcsolatban, amelyek nagy netes viták alapjait képezhetik, ezért úgy döntöttem, azért ezekből is szemlézni fogok.
1) Nem kapsz fizetést. Ha nagyon tehetséges író vagy, akkor sem építhetsz karriert azzal, ha fanfictiont írsz, mert bár maga a fanfiction online terjesztése általában nem törvénybe ütköző, pénzért akkor sem értékesítheted. A cselekmény, a világ, a szereplők egy másik szerző szellemi tulajdonában állnak. Az persze egy remek dolog, ha ez nem fog vissza téged, ha hajlandó vagy csak úgy írni, és még másokkal is megosztod.
2) Vannak írók, akik nem adnak neki teret. Évekkel ezelőtt George R. R. Martin többször is nyilatkozott, és még blogbejegyzést is írt a problémáról, miszerint ő és sok pályatársa nem szereti, ha más, nem hivatalos író irányítja a történetüket.
3) Bárki írhatja. Kissé undokul hangzik, de az internet korát éljük, ahol bárki bármit megoszthat, és ahogy annak is megvan a lehetősége, hogy álhíreket terjesszünk el néhány pillanat alatt, annak is, hogy rossz fanfiction keveredjen a jó írások közé. Lehet, hogy valaki kész író, a másik pedig nem annyira ügyes - a szándék ugyanaz, hogy megosszák a gondolataikat, ezért nem szabad senkit piszkálni. Emellett a minőséget sem mindig az értékelésben vagy a megtekintések számában egyenes arányban kell mérni. Érdemes nyitott szemmel járnunk a fanfictionös oldalakon, hátha egy népszerűtlenebb történet nyeri el jobban a tetszésünket.
4) Mindig etikus? Persze senkinek sem ártok azzal, ha egy az eredeti műben lévő szereplővel végzek, vagy megváltoztatom a nemi identitását. Azonban a képzeletüket elengedő írók elég gyakran rengeteg erotikus vagy kegyetlen jelenetet csempésznek bele a történetekbe, még akkor is, ha az eredeti regénytől ez abszolút távol áll. Gyakran ugrik fel a fanfiction-közösségben a kérdés, meddig mehet el valaki, és mit tehet meg egy történettel vagy egy karakterrel?

Ezzel a felsorolással nem akartam bárkire ráerőltetni a saját nézőpontomat (igyekeztem mindkét oldal érveit listázni), de nyilvánvalóan kedvelem a műfajt, és szeretnék másokat is bátorítani rá, hogy nézzen utána, ha még nem tette meg. Szerintem a saját történet írása egy mező, a fanfiction pedig egy játszótér - a mezőn is lehet játszani, de ott ki kell találnod az eszközöket, játékot, a játszótérnél már ott a csúszda és a mászóka. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne mindkét helyen nagyon jót játszani. Én nagyon jót játszom a fanfiction-birodalmamban éppen. Szokásaimról, furcsaságaimról, meg úgy általában a Telcontar írási folyamatáról válaszolgattam a neten talált kérdésekre a blogomon, úgyhogy ha érdekel, mit művelek, itt elolvashatod.

Megjegyzések