Ugrás a fő tartalomra

Történetírás I. - Beleképzelés


Ha történetet írunk, általában van erre valami kifejezetten személyes okunk. Szerintem elmondható, hogy egy jó történetben benne van az író egy darabkája is, mert különben az egész írási folyamat kellemetlenné, erőltetetté válik. Lehet szó akár arról, hogy ki akarod magadból írni a negatív élményeket, vagy egy örömteli pillanatot szeretnél megörökíteni. Fontosak lehetnek az álmok is - én például az egyik leghosszabb történetemet egy álomból kiindulva kezdtem el. Az álmok magukban foglalnak (néha indokolatlan) érzéseket is, amelyeket a mindennapi életben talán nem is élhetnénk meg; ezeket az érzéseket és gondolatokat szeretem továbbadni másnak is.
Tehát összefoglalva nem elég, hogy leírunk egy cselekményt, bizony nekünk is benne kell lennünk a cselekményben. Bármennyire is hangzik őrülten, a lelkünk mélyén el kell hinnünk a világunk létezését, hogy elhitessük mással is, nem értelmetlen olvasnia, mert a szeme előtt a dolgok "valóban" megtörténnek. Kit érdekelne a főszereplő sorsa, ha a lelkünk mélyén nem érezzük létezőnek, valódinak őt? Hiszen egy zokniszösz is foghatóbb egy fejünkben lévő személynél, mégis szívesebben olvassuk a kedvenc regényünket, semmint azt vizsgálgassuk a szőnyegen.
A titka ennek nem más, mint az - én így hívnám - beleképzelés. Mielőtt elkezdünk írni egy teljesen fiktív személyről, meg kell kérdeznünk magunktól: mi az, ami meghatároz minket?
1) Vagyunk valamikor
Van egy dátum, amikor ezt olvasod, kedves olvasó, és abban az időpontban szerencsés módon létezel az időben. Ez főleg azokban az esetekben nem mindegy, ha történelmi regényt, múltban játszódó valós történetet szeretnénk írni. Az ilyen jellegű sztorik általában nagyon sok előzetes munkát igényelnek, érdemes a korral kapcsolatban olvasni, filmet nézni. Hogyan valósították meg? Bevallom, én ekkora fába még nem vágtam a fejszémet, hogy erről részletesen tudnék írni, de aki érdeklődik egy kor után, érdemes ezt megfontolnia.
Persze ha nem történelmi regényt kell írnod, akkor is nagy bosszúságokat okozhat, hogy elvéted az időpontokat. Nekem személyes élményem erről, hogy bár tartani szerettem volna magam a valósághoz, megfeledkeztem a foci VB-ről, amit a szereplőim egészen biztosan megnéztek volna. Hoppá. Oda kell figyelni!
2) Vagyunk valahol
Általános emberi tulajdonság, hogy kötődünk helyekhez. Ha van egy szereplőnk, biztosan neki is van olyan szobája, helye, ahol biztonságban érzi magát, ahova mindig visszatér. Talán ezt érdemes először megfontolni minden helyszín mellett, hiszen ebbe tudjuk először beleképzelni a karaktert. Milyen a hely? Egy kollégiumi szoba? Egy kartonlap a helyi étterem mögött? Egy luxusvilla? Egy titkos zug, ahol nem bukkannak rá? Ha van dekoráció, milyen? Milyen színű, elrendezésű? Zsúfolt vagy alig van benne valami?
Ha ezzel megvagyunk, tovább is léphetünk. Sok helyszín van még, amelyek fontosak a szereplő életében, de ezeket is kitalálhatjuk.
3) Vagyunk valamilyenek
Nincs is érdekesebb az egyes emberekben, mint az, mit éreznek és gondolnak, vagy hogy néznek ki, mit szeretnek viselni. Ha van egy karakterünk, természetes dolog, hogy ezt vele kapcsolatban megfontoljuk, mert amíg nem tesszük, meg sem tudjuk mondani, mitől különleges. Miért kéne, hogy érdekeljen ez az illető? Mit tud, amit más nem? Mit szeret, mit utál? Bulizós típus, vagy visszahúzódó? Mákos vagy diós bejgli? Mit látnánk, ha kinyitnánk a ruhásszekrényét? Ki a példaképe?
Ha ezzel megvagyunk valamennyire, akkor már ott áll előttünk a személyiség, akiről később írni fogunk. Nem is lesz nehéz dolgunk, mert ha tudjuk, milyen, bizony már könnyebben kiindulunk belőle. Csak a már előre elképzelt ruhásszekrényből kell leakasztani az előre elképzelt ruhát, és már mehet is kalandozni.
A továbbiakban ezekhez érdekes segítségeket fogok ajánlani.

Megjegyzések